|
|
2015. IV. szám
Tódor János:
A rendőrállam pitiáner praktikái
Kafka barátjának, Max Brodnak a visszaemlékezései szerint, amikor a prágai író társaságban felolvasta A pert meg a hatalomnak kiszolgáltatott, keményen dolgozó kisember totális kiszolgáltatottságát hasonlóképpen sugalló novelláit, mindannyian, a szerző is, gyakorta hangosan felkacagtak. Nem tudom, Gervai Andrásnak az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁBTL) meg a könyvtárakban, ahol kutatásait végezte, hányszor kellett visszatartania a hangos nevetést miközben a képtelenné képtelenebb nyomozati iratokat olvasgatta. Mert, bár munkája tárgya emberi tragédiákkal terhes, sajnos vagy éppen ezért nagyon is röhögésre ingerlő.
|
|
2015. október 30.
Bod Péter: Ex libris
Závada Pál: Természetes fény
Egressy Zoltán: Lila csík, fehér csík
Gervai András: Titkos Magyarország
Florian Illies: 1913
/…./
A legkülönbözőbb könyvek landoltak ebben az évben is az íróasztalomon. Ha néha eklektikusnak tűnnék magamnak – halk önbók volna ez –, rögtön rám csap a felismerés, hogy az olvasmányok megválogatásában csupán látszólagos az esetlegesség. (Ráadásul a válogatás valamelyes tudatosságot feltételez.) Így vagy úgy, de szinte mindig a (távol) közelmúlt története érdekelt, tárják elém ezt regényben, visszaemlékezésben, klasszikus és kevésbé hagyományos történelmi munkákban. A választott két szépirodalmi és két történelmi (kultúrtörténeti) kötet között valójában sokkal több a hasonlóság, mint ami első pillantásra feltételezhető. Valamennyi az önismeret szükségességéről beszél a maga eszközeivel, legyen szó annak egyéni vagy kollektív változatáról. Arról, amelyben mi, magyarok – nem kizárólag közép-európai összevetésben – nagyon csehül állunk.
/.../
|
|
2015. augusztus 7.
Bihari Péter: Titkok, hazugságok, kudarcok
Ungváry Rudolf nagyon találóan jegyezte meg egyszer: a Kádár-korszak titkosrendőrsége és besúgórendszere arról szólt, hogy „senkik tudtak mindent a semmiről”. Az olvasót pontosan ez az érzés tölti el, amikor Gervai András új könyvének titkos történetei tolulnak sorban elé: mennyi hűhó semmiért.
|
|
2015. április 23.
Barotányi Zoltán: Hálóban vergődve
„/…/ Legfrissebb könyvével és az azt megalapozó gondos kutatómunkával végképp bizonyítja, hogy ’pályamódosítása’ sikeres volt, s a szerző (nem szakmabéli történészként is) egyike a Kádár- és Rákosi-kor rendőrállami rendszere legavatottabb krónikásainak.
A témában zajló diskurzus során még mindig felbukkanhatnak olyan érvek, melyek különösen az érett és késői Kádár-rezsim vonatkozásában bagatellizálnák a titkosszolgálat, a BM ama bizonyos III. főcsoportfőnökségének szerepét a mindennapok formálásában – nos, ezekre az ellenvetésekre alapos csapást mér a könyv szinte minden lapja. /…/ Az egyes fejezetek úgyszólván önálló esettanulmányok, amelyekből szokatlan élességgel, mondhatni fenomenologikus lényegre töréssel bomlik ki a kádári (meg az azt megelőző ósztálinista) titkosszolgálat működési mechanizmusa. /…./”
|
|
|
|
|
