Ebben a rovatban teszem közzé azokat az információkat, dokumentumokat, amelyekhez a könyv megjelenése óta jutottam – saját kutatásaim vagy esetleg mások közlése révén. A lista várhatóan folyamatosan bővül.

"A kádárizmus csendben ölt" című fejezethez.

11. old. Filmesek a célkeresztben, 2. bekezdés:

Novák Márk nem 27, hanem 37 éves korában lett öngyilkos.

Öngyilkosságot követtek el:
színészek: Benedek Tibor 52, Jobba Gabi 36, Latinovits Zoltán 45, Rozsos István 41, Soós Imre 27, Zala Márk 36 éves korában,

Vas Judit, dokumentumfilmes 39 éves korában.

Fiatalon vagy viszonylag fiatalon haltak meg:

filmrendezők: Szemes Mihály 57, Szörény Rezső 52 éves korában;

operatőrök: Eiben István 56, Hegyi Barnabás 52, G. Tóth János 53 éves korában;

írók, forgatókönyvírók, dramaturgok:
Deme Gábor 50, Gáll István (A ménesgazda írója) 51, Hajnóczy Péter 39, Kamondy László 44 éves korában;

színészek:
Görbe János 56, Ladányi Ferenc (igazgató is) 56, Mányai Lajos 52, Őze Lajos 49, Piróth Gyula 41, Ronyecz Mária 45, Szemes Mari 56, Szendrő József (rendező, színházigazgató is) 57, Timár József 58 éves korában.

A fogoly című fejezethez:

2015 februárjában két dokumentum is előkerült az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában Teuchert József halálával kapcsolatban.

Ezek szerint  1986. május 6-án (Mendén)

vagy 1988. február 9-én halt meg.

Az osztálytárs című fejezethez:

83.old. alulról a 2. bekezdés:

Kézdi-Kovács nyilván rosszul emlékszik, mert letartóztatásuk estéjén a Petőfi (ma Thália) Színházban Rostand: Sasfiók című drámáját játszották. Pirandello: Hat szerep keres egy szerzőt című darabja a Jókai (ma Új) Színház műsorán volt.

A titokzatos című fejezethez:

95. old. 1. bek.:
Alex Bandy (Bándy Sándor) angol újságíró kutatásai szerint Máriássyt 1947-48-as Szovjetúnió-beli tanulmányai idején szervezte be a KGB elődszervezete. In: Chocolate and Chess. Unlocking Lakatos (Akadémiai Kiadó, 2011, 337. oldal)

96. old.: (Kis halálok)

Szabó István meséli Máriássy Félixről, hogy egyszer "nagyon el volt keseredve, mert a dramaturgiai tanács, amelynek tagjai ma is élő, neves filmrendezők, elutasították a forgatókönyvét, és már nem emlékszem, hányadszor, ismét átírásra fogták. Ő pedig azt mondta, hogy nem írja át többé, inkább nem csinálja meg a filmet. megkérdeztük tőle, hogy ezeket a kis változtatásokat végül is miért nem hajtja végre? Akkor rám nézett, egy kicsit megütötte a vállamat, és azt mondta: – Úrfi, nem kell mindenáron filmet csinálni….” (Ferenczy Krisztina: „Úrfi, nem kell mindenáron filmet készíteni.” Beszélgetés Szabó Istvánnal. Magyar Hírlap, 1993. augusztus 28. Ahogy tetszik, 1. old.)
 

 A tüzes angyal című fejezethez:

147. old.:

2011. május 24-i dátummal, Ursula Jaensch értesített,hogy Bódy ügyében végleg lezárták a kutatást: eszerint kizárható, hogy a Stasi nem hivatalos munkatása (ügynöke) lett volna.

Holywood a Lumumba utcában c. fejezethez:

„Fekete” jelenti 1965. szept. 23-án: „Hutter” 1956 után disszidált, majd hazajött, és utána ítélték el 8 évre. Egyéni kegyelemmel szabadult. Nem sokkal később megnősült, két gyereke született. Jelenleg kb 40 ezer forint adóssága van, amelyet főleg börtöntársaitól – többek között Széll Jenőtől és Litván Györgytől – kért „legális és kevésbé legális úton”. Otthonról is elhordott mindent a bizományiba.

    A tartótiszt egyik 1966-os jelentése szerint „Hutter” 1964 végétől másfél éven keresztül a munkahelyi, intézeti könyvtárból könyveket tulajdonított el – bizonyíthatóan 4 ezer forint értékben –, s azokat eladta antikváriumban. Állásából azonnali hatállyal felfüggesztették. Mindezt az intézet igazgatójától tudta meg. Tekintettel „Hutter” kifogástalan munkájára, beteg feleségére és két kisgyerekére, valamint ügynöki munkájára, a tartótiszt nem javasolja a bűnvádi eljárás megindítását, csupán felelősségre vonását és az okozott kár megtérítését. (Mindamellett jelenleg is két embernek tartozik 10 ezer forinttal, s még tízet kért.)
 

A legbetiltottabb rendező című fejezethez:

205. old. 1.bek.:

az MTV Fiatal Művészek Stúdiója 

helyett: az MTV KISZ Kísérleti Stúdiója

"Undorodom és iszonyodom" című fejezethez:

300. old.

A nyilatkozat aláírói:

www.nol.hu/archivum/archiv-392443

Jegyzetek

316. old., 2. jegyzet:

Teuchert József születési dátuma helyesen: 1922

329. old., 1 jegyzet

Máriássy Félix 1947-ben a Kommunista Párt rövidfilm osztályát vezette. (Erről  a filmrendező a róla kiadott MOKÉP kiadvány 42. oldalán, a Leninvárosban forgatok című írásában számol be. A kiadvány szerkesztői: Bíro Ilona és Zsugán István)

330. old. 13. jegyzet: 

Bencsik Imre 1944-ben a szélsőjobboldali, antiszemita Egyedül vagyunk című lap munkatársa, a Nemzeti Összefogás Mozgalmának tagja. Részt vett az ellenállási mozgalomban. A háború után a Kisgazdapárt központjában dolgozott, s bekerült egy illegális, nacionalista ifjúsági szervezetbe. 1946 január 30-án a szovjet megszállás elleni szervezkedés vádjával előzetes letartóztatásba helyezték.(Feltételezhető, hogy már ekkor beszervezték.) 1947. június 7-én született meg az ítélet, a kiszabott 1 év 6 hónapos börtönbüntetésből a bíróság 1 év 3 hónapot kitöltöttnek tekintett.

362. old. 3. jegyzet:

Somogyi László anyagának ÁBTL-jelzete helyesen: 7198

Havi illetménye 1982-ben 8250 forint volt.

363. old. 5. jegyzet:

Négyen voltak testvérek, két testvére eltűnt a háborúban. 1948-ban jelentkezett az MDP-be, de tagzárlat miatt csak 1952-ben vették fel.1956-ig ÁVH főhadnagy.
 

 372. old. 2. jegyzet:

Kocsis Lőrinc halálozási évszáma: 1990

375. old. 2. jegyzet:

Baján két politikai jellegű szervezkedést is létrehoztak, mindkettőt magas rangú katonatisztek és gyermekeik. A szervezkedés túlmutatott a város határain és egészen halványan kapcsolódott Grősz József – kalocsai érsek, a püspöki kar elnöke – ügyéhez, döntően Suhay tábornok személyén keresztül. Földessy a Kosztolányi-féle szervezkedés egyik jelentéktelen mellékszereplője, akit nem állítottak bíróság elé. (Ld. BFLt B-III-002158-1953.) A három Kosztolányi közül csak Dr. Kosztolányi Károlyt hagyták életben, aki Emlékezéseim. A bölcsőtől a hontalanságig című visszaemlékezésében (Lakitelek, 1995. 190 p.) részletesen beszámol a történtekről.
(A fenti információkat Gergely Ferenc történész közölte. Köszönet érte.)
 

376. old, 10. jegyzet:

Békés Sándor (1940. 08.18.) a Dunántúli Napló főszerkesztő helyettese, később a Magyar Televízió pécsi körzeti stúdiójának vezetője. SZT-tiszt (AC-25) 1976-tól 1990. január 31-i nyugdíjazásáig főhadnagy,főoperatív tiszt, BM Baranya M. RFK III/III. Legmagasabb rangja: őrnagy (1985. 10.01-től)
Iskolái: Politikai Főiskola, 3 hónapos ideológiai képző (1976), Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem szakosító 3 éves munkásmozgalmi szakosító (1976) Pécsi Tudomány Egyetem népművelés-magyar szak (1987)

 Részlet az 1976-ban kelt Önéletrajzából:
„/…./ leírhatatlan öröm és megtiszteltetés volt számomra, amikor 1974-ben a megyei pártvégrehajtó bizottság a Dunántúli Napló főszerkesztő-helyettesévé nevezett ki. /.../A mozgalmi és közéleti munka életem szerves része. Örömet okoz és tanít. /..../ Gyakran és szeretettel írok a fegyveres testületek, mindenekelőtt a honvédség és a munkásőrség tagjainak életéről, munkájáról.”
 Részlet az 1984-ben kelt Minősítéséből:
„Munkájára mindenkor a pontosság, a precízitás jellemző, nagy politikai hozzáértésről tesz tanúbizonyságot, komoly áttekintőképességgel rendelkezik. [...] Elvhű kommunista, munkájára a bátorság, a rendíthetetlenség jellemző. [...] elemző-értékelő készsége kiemelkedően jó. [...] Tevékenyen részt vesz a tömegkommunikációs objektumok preventív védelmében, nagyban elősegíti a terület hálózatépítő és ellenőrző munkáját. Eseti jelleggel értékeli az „F” dossziés személyek tevékenységét."

382. old.,1 jegyzet, az interjú befejezése:

 – Változott-e az elmúlt közel két évtizedben – és ha, igen, hogyan, miben – a németek véleménye az iratnyilvánosság, átvilágítás szükségességéről, hasznáról? Milyen viták folytak-folynak erről a problémáról? Mennyire van ebben a kérdésben társadalmi konszenzus?
– Amióta az akták hozzáférhetővé váltak, viták folynak erről a kérdésről. Akkor is volt és ma is létezik egy kisebbség, amely különböző okokból követeli az akták titkosítását. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a keletnémetek már annakidején is követelték az akták hozzáférhetővé tételét és az ezzel kapcsolatos törvényt. A mai napig széles társadalmi konszenzus van arról, hogy az akták hozzáférhetővé tétele a helyes út a múlt feldolgozásához. Ennek kézenfekvő az oka: egyrészt az állampolgárok az aktába való betekintés után – ha megtudják, hogyan avatkozott bele a Stasi az életükbe – visszanyerik az őket megillető hatalmat saját életük felett, másrészt a társadalom egésze számára elengedhetetlen, hogy kiderüljön az igazság. Csak úgy lehet szembeszállni az egykori Stasi-munkatársakról szóló legendákkal, csak úgy lehet megállítani az egykori NDK idealizálását, ha tényekkel bizonyítjuk, milyen is volt valójában a Német Szocialista Egységpárt (SED) diktatúrája. Csak az igazság ismeretében békélhetnek meg az áldozatok és az egykori tettesek, még ha ez néha csak a békés egymás mellett élést jelenti is.